Mindent az állatokról.

Este rakjuk át a párt az íváshoz, természetes fénytől védjük a medencét. A nőstény hamarosan 120-160 petét fog rakni, a peterakás után azonnal  helyezzük vissza őket a közös medencébe, hogy ne bánthassák a kicsiket. A kishalak körülbelül 1 nap múlva kelnek ki, etetésükre megfelel a miniplankton, sórák és a nauplius eleség. Fejlődésük negyedik hetében megjelenik a testcsíkjuk, ekkor átrakhatjuk őket a növendék medencébe. A nyolcadik héten, amikor már teljesen kiszínesedtek, visszarakhatjuk őket a többi közé.

A nőstényt a hímtől nagyon egyszerű megkülönböztetni, a nősténynek ugyanis egyszerű "barnás" színezete van és nincsenek olyan túlfejlett úszói, mint a hímnek.

A betták tartásához két alapvető dolog feltétlenül szükséges: magas, legalább 25-26 °C-os hőmérséklet és alaposan lefedett akvárium annak érdekében, hogy ne fázhassanak meg (a labirintszervük miatt rendszeresen légköri levegőt is "szippantanak", ha az akvárium fölötti levegő hidegebb, mint a víz, megfáznak).

Emellett a szűrés is fontos, ha csak betták lesznek az akváriumban, akkor a levegőztetés nem feltétlenül szükséges, de semmiképpen sem ártalmas. Tápláléka inkább élő eleségből (tubifex, szúnyoglárva), semmint száraztápból álljon.

A vitorláshal (Pterophyllum scalare) az Amazonas középső szakaszán őshonos. Az egyik legkedveltebb és legtetszetősebb akváriumi hal, gyakran nevezik az akvárium királyának. Nevét vonzó külsejének és méltóságteljes úszásmódjának köszönheti. 

Mikroférgek (más néven: fonálférgek):ezek az apró, vékony férgek fehérjében dúsak, így alkalmasak a legyengült állatok felerősítésére és az ivadékok kiegészítő táplálására. Adagolásuknál azonban legyünk óvatosak, ugyanis magas proteintartalmuk miatt erősen hízlalók. 

Otthon is könnyen tenyészthetők: nincs szükségünk másra, mint egy üres joghurtos dobozra, amelybe szórjunk egy centiméternyi zablisztet, erre öntsünk annyi vizet, hogy pépes állagú legyen és tegyük bele az apró férgeket. Ha ez megvan, fedjük le őket, de szúrjunk lukakat a fedő tetején, hogy elég levegőhöz jussanak, de ki ne száradjanak. Néhány nap elteltével egész szép kis féregtenyészetünk lesz. Az otthon tenyésztett élő eleség parazitáktól és kórokozóktól mentes, ezért nem fertőzi meg halainkat.

Amikor eljön az etetés ideje, markoljunk meg egy kis kupac férget - de csak annyit, amennyit uszonyosaink pár perc alatt képesek elfogyasztani - szórjuk be az akváriumba, és nézzük, amint levadásszák őket.

A tenyészet pár hétig életképes, utána le kell cserélni, és új állományt kezdeni.

Vízibolhák (Daphnia, Bosmina fajok): nagy előnyük, hogy az akvárium alján életben maradnak és az ott található hulladékokat fogyasztják - tisztítva az akváriumot - amíg maguk is halkajává nem válnak. 

A vízibolhák nagy mennyiségű kitint, azaz emészthetetlen ballasztanyagot tartalmaznak, így kiváló béltisztítók, nagy segítséget nyújtanak az enyhe bélpanaszokban szenvedő halaknak. 

Csonkaszárnyú muslicák: Bár főleg kistestű hüllőknek és kétéltűeknek szoktak muslicákat adni, a halak is érdeklődnek utánuk. Változatosabbá tehetjük halaink étrendjét, ha néha meglepjük őket muslicákkal.

Tiszta, bár nem olyan egyszerű

Sórák (más néven: Artemia): az egyik legkiválóbb haleleségnek számítanak ezek a planktonméretű rákok. Tenyésztésük nem egyszerű, de megéri a fáradságot. A keltetéshez használjunk egy levágott tetejű műanyagflakont, öntsünk bele egy liter vizet, melybe szórjunk egy púpozott kanál tengeri sót majd adjunk hozzá egy csapott evőkanál sórákpetét. A peték 26-28 fokon egy nap alatt kikelnek, ekkorra az üres peteburkok és a ki nem kelt peték a felszínre emelkednek, a narancsszínű sóráklárvák pedig lesüllyednek vagy a flakon oldalánál zizegnek. Ilyenkor könnyen leszívhatók egy vékony gumicsővel, majd szitával leszűrhetők. A sórák a pontylazacok, a sügérfélék és tűhalfélék kedvenc elesége.

Nehézkes és trutymós

Tubifex (más néven: csővájó féreg): a leggyakrabban alkalmazott, sok helyen kapható élő haleleség a csővájó féreg. Jó minőségű, fehérjében és D-vitaminban gazdag halkaja. 

De származása miatt - szerves anyagban dús iszaplápok lakója - béltartalma kórokozókban gazdag, így csak alapos átmosás után adhatjuk halainknak. Afrikai sügereknek és túletetett halaknak ne adjuk, magas fehérjetartalma miatt!

Szúnyoglárva: Meleg időben (tavasztól nyár végéig) a szabadban is begyűjthető. Nem kell mást tennünk, mint a vízbe szórni őket, a víz tetején úszkálva folyamatos táplálékot nyújtanak halainknak. Az egyetlen problémát az okozhatja, ha halaink megunják a szúnyoglárvákat, ekkor a lárvák kikelnek és a szobánkba távoznak

A szállításhoz használjunk nejlonzacskót, amelybe csupán 1/3-ad részig töltsünk vizet, a maradék 2/3-ad részt hagyjuk meg a levegőnek. A zacskót pedig úgy zárjuk be, hogy a levegőtől kicsit feszüljön.

Na de hogyan rakjuk a halat a zacskóba? Próbáljuk meg nem összefogdosni a testét, inkább hálóval emeljük ki az akváriumból. Mielőtt betennénk uszonyosunkat a zacsiba, győződjünk meg nejlon és a víz tisztaságáról! Ha a zacskónál biztonságosabb szállítóeszközre vágyunk, használhatunk tiszta, félliteres joghurtos- vagy jégkrémes dobozt is. Az edényben szintén 1:3 arányban legyen a víz és levegő, a tetejét pedig jól zárjuk le, nehogy kiugorjanak az utasok.

Ha az állatorvoshoz vagyunk hivatalosak

Ilyen esetekben jó, ha van nálunk pár liter víz egy külön zacskóban, amit az akvárium vízéből mertünk ki. Ez különösen akkor hasznos, ha érzéstelenítésre is szükség van a beavatkozáshoz, mely után saját vizében regenerálódhat betegünk. Nem árt, ha viszünk az orvoshoz egy külön kis üvegben vízmintát, hátha laborvizsgálatra is szükség lesz.

Hogyan védekezzünk?

Ha mégis felütné fejét a fertőzés, akkor próbáljuk meg a malachitzöldes (trifenil-metán-színezék) kezelést, a kezelési útmutató szigorú betartásával hatásos lehet. Nem árt, ha tudjuk, hogy a malachitzöld hamar lebomlik a vízben, ezért kell folyamatosan alkalmazni. A helyes alkalmazás során a víz enyhén zöldes színűvé válik. 

Miről ismerhetjük fel?

Ha már megjelennek a fehér pöttyök a hal testén, akkor szinte késő már cselekedni, hiszen ez a csillós egysejtű kórokozó utolsó fejlődési fázisa. A betegség korábban is felismerhető, ha tudjuk, mire kell odafigyelnünk, ilyenek:

• Megnövekedett nyálkatömeg a testen és a kopoltyún
• Sötétedő színek
• Gyors úszómozgások (el és vissza a kiinduló helyre)
• Dörgölőzés különböző tárgyakhoz
• Gyors kopoltyú- és légzőmozgás
• Csökkenő étvágy
• Szokatlan helyeken való bujkálás

Fontos tehát, hogy mielőbb megkezdjük a gyógykezelést, mert csak így menthetjük meg a halakat a biztos pusztulástól. Erős fertőzés esetében, azonban még így sincs sok remény a halak felépülésére.

Egyértelmű jele a halbetegségnek a hastérfogat erőteljes megnövekedése (például hasvízkór esetén) vagy az apró, daraszerű pöttyök megjelenése az úszókon és a testen (darakór). De betegségre utalnak a véres sebek, fekélyek és a kóros lefogyás is.

Sajnos a halak eleinte jól titkolják betegségüket, csupán étvágytalanok és kevésbé mozgékonyak. Később pedig már azért nehéz észrevenni a rendellenességet, mert a kór előrehaladtával összehúzzák úszóikat és többnyire behúzódnak valahova - ha még van annyi erejük.

Mitől betegszenek meg a halak?

A megbetegedések és elhullások gyakran a rossz tartási körülményekre vezethetők vissza. A halak ugyanis alapvetően nem hajlamosak a megbetegedésekre, a hirtelen környezetváltozásokra viszont rosszul reagálnak. A tartási hibák miatt bekövetkezett stresszhatás immunrendszerük gyengüléséhez vezet, ezzel fogékonyabbá téve őket a különböző vírusok, baktériumok és paraziták okozta megbetegedésekre. Nézzük, mik a leggyakoribb betegségek!

Mérgezés

Az egyik leggyakoribb elhullási ok a mérgezés, mely sokszor a szűrőberendezés rossz vagy hiányos működésének a következménye. Ilyenkor a bomlástermékek (mint az ammónia, nitrit, nitrát) felhalmozódnak a vízben, és ezeknek az anyagoknak a jelenléte egy bizonyos határon túl már mérgező a halak számára. De mérgezéses illetve fulladásos tüneteket okozhatnak a szennyezett illetve nem megfelelően letisztított dekorációs berendezések is.

Vírusos megbetegedés

Nos, a betegségek között ez a legkevésbé ismert, feltárt terület. Mindössze egyetlen  vírus okozta betegségről tudunk, és ez nem más, mint a lymphocystis vírusa . Ez a fertőzött hal uszonyán fehéres, karfiolszerű dudorokat okoz és többnyire csak a legyengült halakon mutatkozik. Sajnos hatásos gyógymód nem ismert, azonban egyes halszakértők (az értékes és stressztűrő halaknál) a következő gyógymódot alkalmazzák: a tumort egy éles pengével lemetszik, a sebhelyet pedig betadinnal fertőtlenítik, majd a halat visszaengedik a vízbe.

Bakteriális megbetegedés

Itt már több kórokozóra is gyanakodhatunk. Ide sorolhatjuk a halak hasvízkórját, melyet különböző baktériumfajok okoznak, azonban a kórkép kialakulásához többnyire hajlamosító tényező jelenléte is szükséges. A betegség leggyakoribb kórokozója az Aeromonas hydrophila . A kezelés általában antibiotikumos fürdetésből áll, melynek időtartama 5-10 nap. Ehhez ki kell kapcsolnunk a külső szűrést, a szellőzést azonban érdemes fokoznunk. Az ajánlott hatóanyag-tartalom 100 liter vízre 18-20 mg nifurpirinol hatóanyagú Prefuránt vagy Aquafurant.

A baktériumos megbetegedések közül való a halgümőkór is. Ez sajnos - jelenlegi ismereteink szerint gyógyíthatatlan - így a beteg egyedeket meg kell semmisíteni az egészséges halak védelme érdekében. Ha halunk étvágytalan, lesoványodik, göbök és fekélyek jelennek meg a testén, akkor a halgümőkórra gyanakodhatunk. Ezek a tünetek azonban egyáltalán nem jellegzetesek, így a betegség jelenlétére csak a laboratóriumi vizsgálatok adják meg a biztos választ. A halgümőkór ráadásul zoonózis is, tehát emberre is átterjedhet. Ilyenkor gümők jelennek meg a kézen és a karon, a mi esetünkben ez szerencsére jól és gyorsan gyógyítható, csak orvoshoz kell fordulni a tünetek észlelésekor.

Mechanikai sérülések, karcolások, harapások nyomán szintén megjelenhetnek bakteriális fertőzések. Erre a fent említett antibiotikumos kezelés jó hatással van, azonban az eredményes gyógyulás érdekében meg kell szüntetnünk a kiváltó okot is (agresszív halfaj, éles dekoráció).

Gombás megbetegedések

Itt két fontos betegséget kell megemlítenünk. Az egyik a halpenész (Saprolegnia fajok), mely többnyire a mechanikai sérüléseken vagy a bakteriális-parazitás fertőzés miatt kialakult hámsérüléseken keresztül fertőzi meg a halat. Sokszor az antibiotikumos kezelés után kerül be a szervezetbe, ugyanis az elsődleges kórokozó kiiktatásával - versenytárs hiányában - könnyedén megfertőzheti kedvencünket. 

Tüneteként fehér, szürkésfehér, vattaszerű bevonat alakul ki a sérült hámfelületen. A betegség jól kezelhető xanthacridin oldattal, FMC-vel vagy sera mycopurral. Kevesen tudják, hogy az ikrák elpenészesedését is ez a gomba okozza, mely szintén jól kezelhető xanthacridin oldattal.

Parazitás megbetegedés

A leggyakoribb megbetegedés a darakór, melynek kórokozója az Ichthyophthirius multifiliis nevű csillós, egysejtű parazita. A betegség nevét jellegzetes tüneteiről - a hal testén, úszóin és szemén megjelenő fehér, daraszerű pontokról - kapta. A betegség erős vakarózási ingerrel jár (képzeljünk csak el egy vakarózó halat), melynek következményeként kedvenceink sérülnek, és a sérült felületek utat engednek a további kórokozóknak. Kezelése történhet malachitzöld oldattal, FMC-vel és Protostoppal is.

A fátyolbetegség is gyakori a halaknál, melyet az Costiodis, Chilodinosis vagy Trichodinosis  nevű ostoros egysejtű okoz. A betegség tüneteként fátyol- vagy lepelszerű, homályos bevonat képződik a halon, mely szintén vakarózásra ingerli. Orvoslására a darakórnál említett szerek alkalmasak.

Meg kell említenünk a bársonybetegségetvagy oodinosist, melyet a Piscinoodinium pillulare okoz. Ez a kórokozó rendkívül ellenálló, így az akvarisztikai felhasználású gyógyszereket gyártó cégek külön gyógyszert fejlesztettek ki ellene, ilyen például a Sera Oodinopur, azonban többek szerint a Formit-fürdő is hatásos.

A bélérzékeny fajok gyakori elhullását a Spirionucleus elegans okozza. Ez a nyolc ostorral rendelkező egysejtű, heveny hurutos bélgyulladást okoz (de néhány baktérium is ilyen tüneteket idézhet elő), melynek tüneteként hurutos hasmenés, fehéres-átlátszó, sokáig vonszolt ürülék , bágyadtság, étvágytalanság, besötétedés vagy kivilágosodás jelentkezik. Gyógykezelésre a 250 mg metronidazolt tartalmazó Klion tablettát alkalmazzuk, 2-4 napos tartós fürdetéssel, 100 literenként 1-1,5 tablettát feloldva. Fontos azonban az arányok betartása, túladagolással ugyanis szintén a halak halálát okozhatjuk.

Összefoglalásul tehát azt mondhatjuk el, hogy ha a halakat igényeiknek megfelelően tartjuk, akkor sok betegségtől óvhatjuk meg őket. Azonban ha mégis felütné fejét valamilyen betegség akváriumunkban, konzultáljunk halszakértőkkel, mielőtt öncélúan, merő jó szándékból, házilag kezelnénk halainkat. Ugyanis a fent említett hatóanyagok, csak és kizárólag az adott betegségre és a megfelelő mennyiségben alkalmazva gyógyítanak!

De vajon hogyan működik ez az állatoknál? Ahány állat, annyiféle alvási szokás. Az állatok alvását mégis a legjobban így jellemezhetjük: egy pihenési fázis, amikor részlegesen vagy teljesen öntudatlanok, a testi funkcióikat lelassítják, mozdulatlan testalkatot vesznek fel, csökkentett éberségi - bár a külső jelekre bármikor reagálni tudó - állapotba vonulnak.

Az állatoknak is van napi ritmusuk , a pihenés és az aktív szakasz az ő életükben is váltakozik. Ez a legtöbb állatnál az emberekhez hasonlóan működik: rohangálnak, intézik a dolgaikat napközben, majd éjszaka nyugovóra térnek. Ez azonban nem feltétlenül jelent alvást, néhányuknak elegendő a "relaxáció" is. Nos, akkor mi a helyzet a halakkal? Úgy hisszük, ők sem különböznek a többi állattól, bár ez még mindig vitatott kérdés.

Néhányuk teste lelassul és belépnek egy nyugalmi fázisba , melyet hívhatunk akár alvásnak is. Erre bizonyítékként szolgál az, hogy az éjszaka közepén a korallzátonyok között úszkáló könnyűbúvárok gyakran simogatnak vagy emelnek ki a vízből halakat anélkül, hogy azok felébrednének (természetesen sértetlenül helyezik vissza őket a "helyükre"). 

Valamint több akváriumtulajdonos is megerősíti, hogy a trópusi édesvízi fajok rögtön sötétebb helyekre húzódnak vissza, amikor hosszabb sötétség után felkapcsolják a szobában a villanyt. Mivel a halaknak nincs szemhéja, így nem egyszerű megállapítani, hogy alszanak-e vagy sem.

Miért alszunk?

Senki sem tudja biztosan, hogy miért alszunk. De annyi bizonyos, hogy az alvásnak két nagyon fontos funkciója van: regenerálja (helyreállítja) testünket, a hosszadalmas nap után új energiával töltődik fel testünk, az állatok pedig általa alkalmazkodnak a külső környezeti változásokhoz, így energiát spórolhatnak meg és táplálékra sincs szükségük.

Az alvási szokások különbözőek

Az alvás a különböző halaknál különböző formában jelenik meg. Néhány hal és kétéltű faj csökkenti a tudatosságát, de soha nem válik teljesen öntudatlanná, mint mi, emberek. Ez azt jelenti, hogy kevésbé figyelnek környezetükre, de agyuk éppúgy működik, mint az aktív szakaszban. Az éberség és az alvás között "lebegnek" félúton.

Néhány halfaj téli álmot alszik , hibernálják testüket, anyagcsere-folyamatuk pedig fokozatosan lelassul - bár ez nem teljesen azonos az emlősök téli álmával -, a hőmérséklet csökkenésével folyamatosan lassul anyagcseréjük, aktivitásuk, és bódulatba esnek, még táplálkozni sem kelnek fel. A halak rendszerint a tó fenekére visszahúzódva töltik "téli álmukat".

A nyáron alvók

Vannak azonban olyan egyedek is, amelyek nem télen esnek "kábulatba" vagy álomba, hanem nyáron, ezzel védve magukat a forró nyári meleg okozta kiszáradástól. Ilyen például az afrikai tüdőshal, amely beássa magát az iszapba, amelynek védelmében várja meg a száraz évszak végét. A ponty hasonlóképpen "jár el": télen, félig beásva magát az iszapba várja a jobb időket. 

Trópusi országokban nem a tüdőshal az egyetlen, amely az iszap védelmében - egy lyukon keresztül lélegezve - várja a száraz időszak végét , ilyen a kletterfische (Anabas testudineus) is. A Gangesz folyó torkolatánál azonban van egy olyan hal, amely teljesen beássa magát az iszapba, egyedül a farka vége lóg a vízbe - ezen keresztül lélegzik!

Néhány hajfal mozdulatlanul tölti az éjszakát , míg mások, mint például a sziklahal vagy a fűrészes sügér, egyáltalán nem alszik, csupán a sziklák védelmében pihennek egy kicsit, uszonyaik azonban ezalatt is mozognak. A macskahal viszont napközben pihen, ilyenkor felúszik a felszín közelébe, és egy úszó fatörzs alatt vagy a part közelében keres menedéket.